Bár a halál minden kultúrában az élet természetes része, az emberek világszerte más és más módon viszonyulnak hozzá. Egyes népek csendes emlékezéssel, mások zenével, tánccal vagy színes ünnepségekkel tisztelegnek az elhunytak előtt. Az alábbiakban néhány különböző hagyományt mutatunk be, amelyek mind ugyanarra a kérdésre keresik a választ: hogyan őrizhetjük meg a kapcsolatot azokkal, akik már nincsenek velünk?
Samhain – a Halloween ősi elődje
A Halloween alapja a kelta Samhain ünnep volt, amely a szüreti időszak végét és a tél kezdetét jelezte. A kelták úgy hitték, hogy ezen az éjszakán megnyílik a határ az élők és a holtak világa között, ezért jelmezekbe bújtak és ételt tettek ki a szellemeknek. A töklámpások hagyománya is innen ered – eredetileg Írországban fehér retkeket faragtak –, hogy elűzzék a gonosz lelkeket, vagy fényt adjanak a hazatérő ősöknek.
Mexikó – Día de los Muertos
Talán a legismertebb halottak napi ünnep a mexikói Día de los Muertos, amelyet október 31. és november 2. között tartanak. November elseje az elhunyt gyermekek (Día de los Angelitos), másodika pedig a felnőttek emléknapja. Az ünnep hangulata nem szomorú, hanem életigenlő: a halál az élet természetes folytatása. A szerettek életét zenével, tánccal és színes díszekkel ünneplik. Szokás cukorkoponyákkal ajándékozni egymást, tréfás sírverseket (calaveras literarias) írni, és a lelkek számára párnát, takarót készíteni.A legismertebb halottak napi ünnep talán a mexikói Día de los Muertos, vagyis a Halottak napja. Október 31. és november 2. között a családok virágokkal, gyertyákkal és ételekkel díszített oltárokat állítanak. Úgy tartják, hogy ekkor az elhunyt szerettek lelkei hazatérnek, hogy egy napra újra együtt lehessenek az élőkkel. Az ünnep hangulata nem szomorú, sokkal inkább életigenlő: a halál az élet természetes folytatása, nem pedig végpontja.
Bolívia – Koponya-karnevál
Bolíviában különleges módon emlékeznek meg a halottakról. A Día de las Ñatitas alkalmával az Aymara nép leszármazottai novemberben előveszik és feldíszítik elhunyt szeretteik koponyáit – virágokkal, díszes dobozokban helyezik el őket. Az ünnepen ételt és italt ajánlanak fel a holtaknak, hálát adva azért, hogy egész évben vigyáztak rájuk a túlvilágról.
Japán – az ősök ünnepe
Japánban augusztus közepén (augusztus 13-16.) tartják az Obon fesztivált, amely szintén az ősök tiszteletéről szól. A családok ellátogatnak a temetőbe, rendbe rakják a sírokat, mécseseket gyújtanak, és táncos felvonulásokkal (Bon Odori) köszöntik az ősök szellemeit. Sokan lampionokat eregetnek és máglyát gyújtanak, hogy visszakísérjék a szellemeket a túlvilágra. Az ünnep lényege a hála és az emlékezés: hogy az ősök áldása kísérje az élőket a mindennapokban.
Kína – a Szellemek Fesztiválja és az ősök napja
A kínai hagyományban az Éhes Szellemek Fesztiválja (ami a hetedik holdhónap 15. napjára esik) során az emberek rengeteg papírt égetnek el, lámpásokat bocsátanak vízre, ételáldozatokat mutatnak be az elhunyt szeretteiknek. Úgy vélik, hogy ezzel békét hoznak nekik, és megóvják az élőket a balszerencsétől.
A kínaiak nemcsak az „éhes szellemek” ünnepén emlékeznek a halottakra, hanem az április közepén tartandó Qingming, vagyis ősök napján is. Az eseményt gyakran „a kripták takarításának napjaként” emlegetik: a családtagok ilyenkor megtisztítják a sírokat, füstölőt gyújtanak és teát áldoznak az elhunytaknak. Az ünnep célja eredetileg az volt, hogy visszafogja a túlzottan látványos halottkultuszt, de mára a békés megemlékezés és a családi együttlét idejévé vált. A hagyomány része a papírsárkány-eregetés és a közös étkezés is.
Korea – Chuseok
A Chuseok (ejtsd: „csuszok”) egy szüreti ünneppel egybekötött halottak napja sorozat, ugyanis a koreaiak a halottaik tiszteletére egy 3 napig tartó fesztivált rendeznek. Nem kifejezetten egy szomorú ünnep, tele van zenés-táncos szüreti mulatságokkal és lakomákkal, amiken kifejezetten ehhez az ünnephez kötődő ételeket szolgálnak fel. Az ekkor készülő rizsborból is ajánlanak fel az elhunyt szerettek számára. Itt is sokan látogatnak ki a temetőkbe egy szertartás keretében, azonban nem ritka, hogy az élő rokonokat is meglátogatják.
Kambodzsa – Pchum Ben
Kambodzsában a Pchum Ben ünnepe 15 napon át zajlik a Khmer-naptár tizedik hónapjában, ez nálunk szeptember-október környékét jelenti. A hiedelem szerint ekkor a „legvékonyabb” a határ az élők és a holtak világa között. Az első 14 nap (Dak Ben) az emlékezésről szól: az emberek ételt és italt ajánlanak fel az ősöknek, míg a szerzetesek éjjelente kántálnak, hogy felkészüljenek Yama, a halálisten eljövetelére. A 15. napon, Pchum Ben napján pedig az egész ország ünnepel – étellel, zenével és közös emlékezéssel.
Hinduk – Pitru Paksha
A hinduk világszerte 16 napon át ünneplik a Pitru Paksha időszakát, amikor imákkal és ételáldozatokkal tisztelegnek az elhunyt ősök és szellemek előtt. A hagyomány szerint ez idő alatt számos tilalom van életben: nem szabad borotválkozni, fodrászhoz menni vagy fokhagymát fogyasztani. Az élőknek ilyenkor új tervekbe sem ajánlott kezdeniük, mert a hiedelem szerint ezek kudarcba fulladnának.
Nepál – Gai Jatra
Nepálban a halottakról való megemlékezés különleges formát ölt: az augusztus–szeptember környékén megrendezett Gai Jatra, vagyis „a tehenek fesztiválja” nyolc napon át tart. A nepálok hiedelme szerint a tehenek vezetik át a lelkeket az alvilágba, ezért azok a családok, akik nemrég veszítettek el valakit, egy tehenet hajtanak végig az utcákon. Felmerülhet a kérdés, hogy mit csinálnak, ha a családnak nincs tehene. Ez esetben egy fiúgyermek öltözik be tehénjelmezbe, megtestesítve ezzel a holtak segítőjét.
Indonézia – Tiwah
Az Indonéziában élő Dayak Ngaju nép hite szerint a halál után a lélek távozik, de a test szelleme a Földön marad. Hogy ez is átjuthasson a túlvilágra, tiwah szertartást tartanak – akár hónapokkal vagy évekkel a temetés után. Ilyenkor kiássák a halottat, megtisztítják a csontjait, és ezzel felszabadítják a test szellemét. A bonyolult, akár 40 napig tartó ceremónia rendkívül költséges, ezért gyakori, hogy több család is összefog. A tiwah nemcsak rítus, hanem ünnep is: vásárokat, szabadtéri programokat és szerencsejátékokat rendeznek. A megtisztított csontokat pedig kőkoporsóban helyezik végső nyugalomra.
Németország – Totensonntag
A német protestáns hagyományban a Totensonntag, vagyis a „Halottak vasárnapja” az emlékezés és az elcsendesedés ideje. (2025-ben november 23.-ára esik.) Ezen a napon a családok kilátogatnak a temetőkbe, gyertyát gyújtanak, és méltósággal tisztelegnek elhunyt szeretteik emléke előtt. A nap hangulata komoly és visszafogott. Gyakran nevezik a „csend napjának” is, mivel a hagyomány szerint ezen a vasárnapon tilos táncolni, zenélni vagy nyilvános rendezvényeket tartani. Egyes városokban és tartományokban ilyenkor a koncertek és a táncos rendezvények még törvényileg is be vannak tiltva.
Magyarország – Halottak napja
Nálunk halottak napja (november 2.) a csendes megemlékezés ideje. Ilyenkor a családok ellátogatnak a temetőkbe, gyertyát gyújtanak és virágot helyeznek el elhunyt szeretteik sírján. A gyertyák fénye szimbolikusan a lelkekért ég – a hagyomány szerint, amíg a láng pislákol, addig az emlékük is él. Sok helyen már Mindenszentek (november 1.) napján is megkezdődik a megemlékezés, így a temetők napokig megtelnek fénnyel, virágokkal és csendes főhajtással.
A különböző hagyományok sokféleképpen közelítik meg ugyanazt az emberi tapasztalatot: az elmúlást. Akár színes fesztivál, akár csendes megemlékezés formájában történik, mindegyikben közös a vágy, hogy az emlékek által az élet folytatódhasson – egy másik, láthatatlan dimenzióban.
