Tegnap sétáltam Debrecenben az egyetemhez. Néztem a színes falombokat, a hulló leveleket és élveztem a melengető napsütést. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez már azért szokatlan. Nemsokára itt a november és még nem érkezett meg az az igazán fagyos, őszies hideg. Míg ezen méláztam, az alábbi vers született:
Meleg, meleg, őszi meleg! Így odázod el a telet? Október van s süt a nap… Egyáltalán lesz majd fagy? Nem azt mondom, hogy bánom Egyáltalán nem rémálom, Szinte elő se vettem a kabátom. De ez már azért kicsit túlzás, Decemberben lesz havazás? S hogyha nem lesz, mihez kezdünk? Hóembert majd hogy építünk? Szerintem csak nevetsz rajtunk, Rosszat rólad most se hallunk: Hétvégi program: napsütés, Erdei túra, diószedés. Köszönöm, hogy jó vagy hozzánk, Mintha csak a tavaszt hoznád. De egyet, hogyha kérhetek, A zord téltől is kímélj meg!
